Vasárnap délelőtt van, tisztán kég az ég, szuperül süt a nap. Ülök a fűben a Green Parkban, az új 1fontos Independent és a laptopom az ölemben, egy tonhalas tojásos szendvicsből harapok egy nagyot és ehhez egy kis facsart passionfruit gyümölcslét kortyolgatok, itt vagyok és élvezem az életet felhőtlenül, szabadon -  Londonban. Sehol nem téma a Gyurcsány, sem az Orbán, és Tony Blair sincs már. Az előzőekről szerencsére csak én tudom kik, az utóbbi meg már senkinek nem hiányzik itt igazán. Helyette van a láthatatlan és dörmögő Pót Miniszterelnök Gordon Brown, az ártalmatlan Királyi család, egy igazi föpolgármester Ken 'Red Ken' Livingston, itt a parkban nagyon sok fiatal  és erős édeskés fű (skunk) illat. Szóval teljes az idill. Vagyis majdnem. Lépten nyomon kamerák (CCTV) figyelik minden lépésemet, nem hagyhatom a táskámat a földön egy étteremben anélkül hogy rám ne szólnának, ha a Metró aka Tube tovább áll a szokásosnál az emberek gyanakodni kezdenek, a Heathrow reptéren még a cipőt is levetetik az emberrel, a túlellenőrzöttség és terrorpara a 2 éve történt robbantgatások miatt zavaró rutinná vált. A legnézettebb reality show továbbra is a Big Brother, a nyolcadik széria megy, és most a heti fősztori, hogy egy Bristoli egyetemista csajt azért vágtak ki azonnal mert leniggerezte 'poénból' a fekete laktársát. A megfigyelt tömegek figyelik a bezárt megfigyelteket és itélkeznek felettük. Orwell 2.0. A köztereken és pubokban itt július egytől tiltják majd a cigizést és súlyos büntetésre számithat az aki rágyújt a tiltott zónákban. A szemünk előtt épül fel egy szép új kontrollált világ, miközben mosolygó városlakóként mezitláb egy parkban piknikelve annak kell örülnöd, hogy wifizhetsz és a vasárnapi újságod sem unalmas. Adam Curtis után szabadon: What happened to our dream of freedom?